Kedvenceink Wim Wenderstől

Sok egykori és ma is élő filmkészítő munkájának képezi fontos részét az emberi lélek kutatása. Van, aki karakterei gyermekkorában és múltjában, van, aki a hétköznapi élet pillanataiban, van, aki a hagyományban, a családi működésben, esetleg a világ legtávolabbi pontjaira való kalandozásokban keresi. Wim Wenders „kutatási területe” a kultúra, a zene és a mozi világa.

A Düsseldorfban született filmes keresztneve holland anyjától származik, a szigorú német hatóságok azonban a „helytelen” német alak miatt Wilhelmként anyakönyvezték. Orvosi és filozófiai tanulmányok után sikertelenül próbált bejutni a párizsi képzőművészeti akadémiára, és egy ideig vésnök volt. Végül a müncheni filmfőiskolát végezte el. 1968 forró nyarán felfüggesztett börtönbüntetést kapott, mert a diáktüntetések során ellenállt a letartóztatásnak.

Első filmjét 1970-ben rendezte Nyár a városban címmel, tisztelgésként az amerikai The Lovin' Spoonful rockegyüttes híres dala előtt. Wim Wenders nem éppen „lusta” művész, az 1970 óta igen csak jelentősre bővült életműből nehezen ugyan, de kiválasztottuk 5 kedvencünket.

Alice a városokban (1974)

Az Alice a városokban egy olyan trilógia első része, amelyben Wenders alapvető filozófiai kérdéseket fejteget. A Téves mozdulat (1975) és Az idő múlása (1976) mellett ez a road movie is olyan témákkal foglalkozik, mint az identitás, az üresség és az életcélok. Wenders első „amerikai” történetében a háború utáni Európában vagyunk, ahol egy új generáció próbálja meg megtalálni saját identitását. A történetben a kilencéves Alice-t anyja otthagyja a New York-i repülőtéren, miután egy német újságíró, Philip Winter gondjaira bízza. Amikor két nap elteltével sem jelentkezik a gyermekéért, Philip és Alice visszatér Európába, hogy megkeressék a kislány nagyanyját. Vándorlásaik különös sorsközösségként szívszorító, visszafogott képsorokban bontakoznak ki.

A dolgok állása (1982)

Wenders Francis Ford Coppola hívására Hollywoodba utazott, de rövid idő után, kiábrándulva hazatért. Néhány hónappal később meglátogatta Raul Ruiz filmjének forgatását a portugál Sintra városában, ahol teljesen más ingerek érték: egy nagyon nyugodt stábot talált, akik gazdasági nehézségek közepette dolgoztak. 1982-ben Portugáliában forgatta A dolgok állását. A filmes utalásokkal tűzdelt alkotás egy stábról szól, amely munka közben kifogy a pénzből, és kiérdemelte a velencei filmfesztivál nagydíját, az Arany Oroszlánt. 

Párizs, Texas (1984)

Egy sivatagban járunk: a meggyötört Travis Clay Henderson múltját, emlékeit szeretné elveszíteni, sikertelenül. Travis nagyon lerobbant állapotban van, úgy úgy néz ki, mintha 40 mérföldet gyalogolt volna. Öccse, Walt furcsa telefonhívást kap egy dél-texasi kórházból, egy Trelingua nevű helységből. Négy éve nem látta bátyját, Travist. Azonnal kocsiba száll és érte megy, hogy elhozza őt a családjához. Travis négy éve nem látta kisfiát, Hunter-t, akit öccse és felesége, Anne nevel. A német Wim Wenders „európai szemmel” fedezi fel és mutatja meg Sam Sheperd forgatókönyvíró magányos alanyait és tájait, Ry Cooder zenéje pedig egy olyan világba kalauzol minket, ahol a sivatag épp csak annyira nagy, mint a távolság két ember között. A film 1984-ben megkapta a cannes-i fesztivál Arany Pálmáját.

Berlin felett az ég (1987)

Két angyal száll le Berlinben. Nem bibliai figurák vagy képeslapból kivágott alakok, hanem ócska lódenkabátot viselő, jótét lelkek, akik mindent tudnak az emberekről, de szinte semmit sem tehetnek értük. Csak a gyermekek látják őket. Aztán az egyik angyal, megunva az angyali lét kívülállását, a valódi emberi életre lesz kíváncsi, s egy artistalány szerelméért emberré lesz. A nyolcvanas évek közepén még kettészakított Berlinben játszódó – cannes-i rendezői díjjal kitüntetett – játékfilm, Wim Wenders filozofikus, spirituális szerzői filmje az évtized iskolateremtő alkotásává vált. A film az ember létezésén túli utazás: belső monológok során fedezzük fel a fallal elválasztott várost és a társadalmat, ahogyan újráépítik magukat, a környéküket, a lelküket.  

Lisszaboni történet (1994)

Wenders városokon keresztül utazott és kereste azok valódi és egyedi lényegét. Huszonkét évvel A dolgok állása után visszatér Portugáliába, ezúttal egy német hangmérnök „vezetésével” és egy rejtélyes filmrendező baráttal, aki soha nem jelenik meg. A történet hangmérnöke utazik a városban és kutat a filmhez megfelelő zene után. Megismeri Lisszabon lelkét, az embereket, a város szívét.